Ejha, Lia blogol!

Elérkezett ez a pillanat is, igaz, egyedinek nem éppen mondható, ugyanis már több millió blog található a világhálón, de gondoltam miért ne vághatnék én is bele? Nos, elérkezett hát a pillanat és személyes agymenésem kezd vizuális alakot ölteni a blogger rendszerén. Bár ez az első virtuális naplóm, a műfajban nem számítok kezdőnek, ugyanis évek óta, mióta rendelkezem internet eléréssel, rendszeresen olvasom mások irományait, véleményét. Természetes, hogy olyan dolgokról fogok írni, amik elsősorban érdekelnek. Mivel már néhány éve (hajjaj, hogy rohan az idő) kiléptem a tinikorból, így személyes gondjaimmal, bajaimmal nem akarok senkit sem zaklatni, különben is, az önsajnálatnál és lelkizésnél sokkal fontosabb és érdekesebb dolgokról lehet írni.
Hogy milyen dolgok is érdekelnek? Nos, széles skálán mozog az érdeklősési köröm. Mind a jó filmeket, mind a könyveket nagyon kedvelem. Ha az elsőt nézzük, sajna a mostani filmiparnak van szégyenkezni valója, ugyanis egyre gyatrább alkotások születnek. Nem tudom, hogy az amerikaiak miért gondolják például azt, hogy nagy költségvetésű, agyon CGI-zett filmekkel meg lehet fogni a közönséget. Bizony sokszor érzem becsapva magam, ha egy előre nagy hírrel, tetemes összegekért beharangozott film után csalódást érzek. Sokszor gondolom bizony azt, hogy a promotálásra fordított irgalmatlanul magas összegeket lehetett volna másra is fordítani és talán kissé humánus cselekedetekkel kissé boldogabb lenne a vilég. (Vagy ez csak az én naivitásom?) A fentikeből adódik, hogy én leginkább a régebbi filmeket kedvelem, ugyanis pénz ide, hírnév és reklám oda, a mostani filmek engem nem nagyon nyűgöztek le. Ha már itt tartunk, megemlítem, hogy sokakkal ellentétben én szeretem az európai filmeket is, meg a művészfilmeket is.
Apropó, mostanában kedves szórakozásom, hogy az ún. zs-kategóriás filmeket is megnézem. Hogy miért? Ezek eleve olyan filmek, amiktől nem vár túl sokat az ember, rengeteg közülük az "olyan rossz, hogy már jó"-kategóriába tartozik. Ha pedig nem magas elvárással ülünk a tévé elé, akkor csalódni sem fogunk akkorát. De lehet, hogy szimplán mazochista vagyok. ^^ Sz'al én szívesen megnézem mostanában bármelyik gagyi horrort is (egy "kedves" tévéadó úgy tűnik, direkt ezekre szakosodott mostanában, de a nevét nem írom, mert az már reklám lenne, meg úgyis sokan tudják, melyikről van szó xD).
Kedvelem az animéket is, és azt sem tagadom, hogy hasonlóan vonzódom a yaoik iránt is. Tartom magam olyan érett és éretelmes embernek, hogy meg tudjam a valóságot és a képzeletet különböztetni, és van szociális életem is, tehát nem kell sajnálni. :P
Az egész csak szórakozás, ezért is rühellem az olyan embereket, akik fújnak az egészre. Nem erőszak és nem kötelező senki számára, tehát ha nem tetszik, tessék szépen felülemelkedni rajta. Amit kifejezetten rühellek, az a shounen-fight, nem a népszerűsége, hanem a gagyisága miatt. (Na de én is felülemelkedek ezen.)
Egyébként blogom neve is egyik kedves yaoi gamemből született, a Trinity Messiahból, ahol is a főszereplő urat Koh-nak hívják. Elég csak a fejlécre nézni (ugyanis őt ábrázolja), rögtön látni, hogy igazi bishiről van szó. Ha már Kohnál járunk, tudni kell róla hogy ő egy vámpír. Ezt azért említem, mert imádom a vámpíros cuccokat (na nem a Twilight szintű marhaságokat), inkább a valódi darkos dolgokat, mint például a WoD világa és a Vampire játék, tehát ami valóban vámpíros hangulatú és nem csak népszerűségük miatt annak akar látszani.
Mit is mondhatnék még? egyelőre semmit, így is elég hosszan sikerült írnom. Aki olvasni fog, úgyis megismer majd előbb-utóbb. ^^